Átköltözött

Az Anyu Gubancban a továbbiakban ezen a címen elérhető:

http://anyugubancban.cafeblog.hu/

ZOO Csemege

Ma végre hosszú várakozás után eljutottunk az Állatkertbe.

Az árak olyanok, amilyenek, a parkolás ugyanolyan nehéz, mint volt és a tömeg sem változott.

Maga az állatkert azonban sokat, elsősorban a terjeszkedés miatt.

Nyilván senkinek sem újdonság, hogy a Vidámpark bezárt, és az állatkert bővült a helyére.

Nos én most jártam először a Holnemvolt Park-ban, és annak nagyon örültem, hogy a hullámvasút és az egyéb nem túl extrém játékok megmaradtak. A legemlékezetesebb élményt is azon a részen szereztük, ugyanis véletlenül ott mentünk be, így az első állat amivel találkoztunk a Pupu Teve volt, legalábbis szerintem, Zsófi szerint Papupa. Én akkor azt hittem, hogy az állatkerti látogatásunk ki is merült Papupában, és akár le is táborozhatnánk Teve úrnál, de végül sikerült Zsófit beljebb invitálni.

Az viszont kevésbé tetszett, hogy meg kellett keresni az Átjárót az Állatkertbe, ahol ismét sorba állhattunk, de jó pont, hogy legalább egy kedves kis zöld pecsétet kaptunk a kezünkre.

Holnemvolt Park valóban egyszer volt, hol nem volt, mert ugyan a belépő árában benne volt a Park amúgy 500 Ft- os belépője is, külön kis zsetonokat kellett volna vásárolni, hogy a különböző játékokat használatba vehessük, szerencsére ( vagy nem ) Zsófi szinte az összeshez túl kicsi még. Az egyetlen amire felültünk volna vele, és ami miatt bánom, hogy nem volt nálunk zseton, az a Nosztalgia Körhinta, mert egyfelől gyönyörű, másfelől biztosan élvezte volna.

Tehát ott tartottunk, hogy zöld pecsét és már sasolhatjuk is az állatokat.

Viszonylag sok a zárt hely, ahol rendre el is tévedtünk, nem találtuk a kijáratot, volt olyan ház, ahol több, mint fél órát töltöttünk bent, s bár látnivalóban nem volt hiány, erőteljesen hiányozni kezdett a friss levegő.

Természetesen az összes programot, mint például a Fóka show, lekéstük, és persze az oroszlánok is változatlanul a legeldugottabb helyen szundítottak, de a Hápi Kacsák is maradandó élményt nyújtottak.

Sajnos volt pár állat, amik kimaradtak az egyébként hosszú, 6 órás programunkból, így is nagyon jól éreztük magunkat, Zsófi teljesen extázisba került, iszonyatosan élvezte az egészet, minden állatnak hangos Héééééé- vel köszönt, még a gyíkokat is észrevette a terráriumban, és nagyon jól bírta a strapát.

Szerintem így hármunknak, (főleg, hogy Zsófi még nincs két éves, ezért ingyen mehetett be), megérte anyagilag is. Legalábbis így, hogy mindent mi vittünk magunknak, szendvics, víz, édesség, ropogtatni való, és odabent nem költöttünk semmire, nem volt olyan vészes. Főleg ha azt nézem, hogy ez abszolút egész napos program. 

Rengeteg kisgyermekes család volt kint, sőt voltak egész picike babák is, úgyhogy tulajdonképpen bőven elmehettünk volna már akár tavaly is. Mégis azt hiszem ez így volt tökéletes, a gyermekem boldog arcát látva pedig mindenképpen remek nap volt a mai.

Ui.: A címmel ellentétben nem vettünk zoo csemegét. No, ilyen sem volt még. :D


 

Anya

Közeleg az Anyák napja.

Ezen felbuzdulva elgondolkodtam az egész anyaságon, azon, hogyan váltam szülővő, miként változtam meg ez alatt az idő alatt, és hogyan növök együtt fel a gyermekemmel minden egyes nap.

Számomra az anyaság már ott elkezdődött, mikor egy pozitív teszttel álmodtam jóval azelőtt, hogy egyáltalán késett volna a havim.
Aztán persze késett és tényleg ott álltam kezemben a két csíkos teszttel.
Erre az időszakra vegyes érzelmekkel gondolok vissza, meséltem már róla, hogy nem volt egy felhőtlen része az életünknek, de egy édesanya ott és akkor édesanya lesz, bármilyenek is a körülmények és bennem elindultak a változások, testileg, lelkileg, minden értelemben.

Sosem voltam többet egyedül. A szívem alatt hordtam a gyermekem, bennem dobogott a pici kis szíve, nőtt, gyarapodott, mozgolódott, és a pocakom is egyre nagyobb és nagyobb lett, míg végül már csak gurultam.

Nevetve gondolok vissza arra, hogy tulajdonképpen már akkor elkezdődik az éjszakázás.
Úgy másfél óra volt, mire megtaláltam a kényelmes alvó pózt, hogy aztán rájöjjek pisilnem kell.
Nevetséges testhelyzetekben kikászálódjak az ágyból, majd kezdődik megint a megfelelő pozitúra megtalálása.
Nappal pedig rendre elszundítottam, bárhol, bármikor.

Aztán, mikor eljött a mi napunk, igazán fel sem fogtam mi történik. Csak zajlanak az események, és egyszer csak ott van egy nedves, maszatos kis emberke, akire 9 hónapon át vártam, akihez beszéltem, álmodoztam róla,elképzeltem százezerszer, és most tényleg ott van, megölelhetem, megpuszilhatom, és az a sírás jelent mindent ami csak létezik a világon.

Aztán ismerkedünk egymással, a kinti világban valahogy minden máshogy működik.
A nehézségek, a kihívások, az állandó fáradtság, aggodalom, a bizonytalanság, hogy vajon jól teszem-e amit teszek, és az első hetek érzelmi hullámvasútja, mikor minden megríkatott.
Így váltunk családdá, így lettünk szülővé, és azóta minden nap egy csoda.
Azok a napok is, amikor legszívesebben fel sem kelnék, amikor türelmetlen, fáradt és ideges vagyok.
Azok a napok, amikor minden megy, mint a karikacsapás, és egy reklámfilmbe illő családi idill az élet.
Minden egyes nap, minden egyes óra és perc egy megmagyarázhatatlan csoda.

Mikor egy nő anyává válik, legyen az akárhogyan is, természetes úton, örökbefogadással, bárhogyan, de felelősséggel tartozik egy életért, egy emberi életért akkor megváltozik az egész élete. Nem tudom leírni szavakkal, ezt érezzük mindannyian akik szülők vagyunk.
Fantasztikus dolog ez a maga összes szépségével és árnyoldalával együtt.



El nem tudom képzelni már az életemet másként, és valahányszor a gyermekem szemébe nézek, hálát adok az égnek, hogy Ő létezik.
S bár még 3 nap van Anyák napjáig, előre is nagyon boldog Anyák Napját kívánok, minden Anyának az egész világon!

" Gyermeket vállalni igen nagy elhatározás...ilyenkor dönt úgy az ember, hogy élete végéig a testén kívül dobogjon a szíve..."

Helyzetjelentés

Reggeli jelenet, a nem túl pihentető éjszaka után

-Anya!!!
- Jó reggelt Zsófi!
- Apa? Apa Elment...
- Apa elment dolgozni.
- Kakaó kész?!?!

:D :D :D

Pihenés..Pihenés?

Mostanában tele vagyunk élményekkel.
Múlt héten a szüleimnél voltunk szigethalmon, Zsófinak olyan szép színe lett, öröm ránézni :) Bezzeg én ugyanolyan hulla színű maradtam, hát van ez így, mit lehet tenni? Még egyszer nem kísérletezem a barnítókrémmel, az biztos :D

4 hónap után végre visszakaptam a laptopom, úgyhogy élvezem az általa nyújtott lehetőségeket, végre megint írhatok, már amikor Zsófi engedi. Amióta hazajöttünk, egész nap csak Anyaaa, Anyaaa, Anya!!

Tegnap gondoltam gyorsan meglógok letusolni. Még csak bemásztam a kádba, már hallom, Anyaaa, és már nyitja is ki az ajtót. Bekukucskál, vigyorog, mint a vadalma. Mondom, jó, gyere be, de csukd be magad után az ajtót. Erre tényleg becsukta. Majd végignézte, ahogy letusolok, és közben cinkos mosollyal közölte: Cici!
No hát igen. :D

Ennek örömére egész éjjel ébren volt, úgyhogy nem vagyok valami kipihent, de szerintem ő sem, mert a szokásosnál több Anyaaaaaa és a Neeeem hagyja el a száját  :D

Délután buszra szállunk és veszünk egy szandált, mert a hosszú hétvégén végre elmegyünk az állatkertbe.
El sem hiszem, hogy Apa végre rábólintott, olyan régóta nézek már rá boci szemekkel. Mármint nem a szandálra, hanem az állatkertre :D
Most viszont tényleg megyünk, és még így is sok időt tölthetünk együtt, hála a május elsejének.

Vasárnap pedig anyák napja :) :)
Még mindig olyan furcsa belegondolni, hogy ez már nekem is szól.
Pláne most, mikor olyan öregnek érzem magam, bár ezt azt hiszem a laza másfél óra alvás okozza, ami kijutott nekem az éjjel.
Nem baj, ilyen is rég volt már, nosztalgiázunk legalább :D :D

Kéne valamit sütni is, de kifogytam az ötletekből, az utóbbi időben szinte csak tortákat sütöttem, aminek megvan az az előnye, hogy Zsófi már a torta szót is felvette a repertoárjába, de már kicsit unalmas. Valami kreatív finomságot szeretnék alkotni a hosszú hétvégén.

A hosszú hétvégékkel az a baj, hogy csak a nevük hosszú. Egyébként olyan gyorsan elszalad az a pár együtt töltött nap, hogy észre sem vesszük és már megint a mókuskerékben vagyunk.
Nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy mire használjuk fel ezt a pár napot, gazdagítsuk élményekkel, vagy legyünk itthon és pihenjünk.
Mivel én többnyire itthon vagyok Zsófival, én ilyenkor mennék minden felé, Apa viszont minden nap dolgozik, így ő pihenni szeretne inkább. Erre valók a kompromisszumok :) :)

Ti mivel töltitek a 4 napot? Süttök valamit? Ha igen, tessék engem ellátni ötletekkel :D :D
Mosott-rongy szindrómám van :D :D

Büszke vagyok

Ma úgy döntöttem, bemegyünk a városba babakocsi nélkül. Kicsit aggódtam, de Zsófi már tűkön ült, így elindultunk.  15:04-re már az állomáson voltunk, vártuk a negyedes vonatot. Sétálgattunk,majd bemondták, hogy 30 percet késik a vonat. Zsófinak egy hangja sem volt, jó kedvűen, türelmesen várta, hogy befusson a vonat, ami végül 15:46-kor meg is történt. Édesen ült a vonaton, le sem akart szállni. :-D Ezután busszal mentünk, amin megint csak csendben mosolyogva ült, még a bevásárlást is végigcsinálta velem. :) Hazafele már Apa hozott minket, én meg nem győztem puszikgatni az én okos, ügyes nagylányomat. <3 Annyira büszke vagyok rá, azt hittem végig hiszti lesz és nem fog szót fogadni, közben meg egy angyal volt! IMÁDOM! <3 <3

Ja, és ez az első mobilról írt bejegyzésem :-D :-D

Kreativitás

Az időjárást elnézve elő kell szednem a legkreatívabb énemet, hogy Zsófit le tudjam kötni a lakásban, érdemi elfoglaltság legyen, és el is fáradjon :D

Kihívás elfogadva!

A festés, a rajzolás már nem elég, az is csak egy fél óráig érdekes maximum. Legózunk,de igazából az sem egy hosszadalmas elfoglaltság.
Azt hiszem ideje bunkert építeni, és autóversenyt játszani, vagy óvodát nyitni, vagy valami ezekhez hasonló ütős elfoglaltság kell.

Elszomorít, hogy az előrejelzések szerint még minimum két hétig szeles, esős, borús időnk lesz, de majd csak feltalálom magunkat.

Pepe nyuszi és Zsófi egyre közelednek egymáshoz, szerintem még egy pár hét és igazán jó barátok lesznek. Zsófi már sokkal nyitottabb, de Pepe nyúl révén igencsak fürge, ezért általában Zsófi nem éri utol, ráadásul leánykám nem fér be a TV szekrény alá. :D

Annyira szeretnék valami komoly, világmegváltó bejegyzést írni, de az utóbbi időben elhagytak a gondolatok, nem megy úgy az írás, sőt alapjáraton a gondolkodás is nehezemre esik. Tavaszi diliben szenvedek azt hiszem. :D
Pedig bőven van min agyalni,  mert hétvégén húsvét, és tavaly ilyenkor már javában fújtam ki a tojásokat, most meg azt sem tudom, hány óra.
Valahogy így elszalad felettem vagy mellettem minden :D

Na jó! Megemberelem magam, és elkezdek készülődni a húsvétra!!! Nem várhatjuk üres kézzel a nyuszit meg a locsolókat! Csuhajja :D

Ááá, nem tudok írni, nincsenek gondolataim, üres a fejem, kész vége, szünet :D